A Rax vagy Raxalpe a Rax-Schneeberg-Gruppe részeként a hozzánk legközelebb eső alpesi magashegyek egyike. A Schneeberg után ez a legközelebbi kétezer métert meghaladó hegy. A környék hegyei főleg mészkőből épülnek fel, a Rax is hatalmas, füves mészkőfennsíkjáról, meredek, fehér sziklaszakadékjairól híres. Magára a fennsíkra feljutva akár több napot is el lehet tölteni a barangolással.
Időpont: 2021. augusztus 29.
Túra hossza: ~ 15,5 km
Legmagasabb pont: Heukuppe (2007 m)
A kirándulás fő célja mi más lett volna, mint a fennsík legmagasabb pontja, a 2007 m magas Heukuppe a hegység nyugati részén, előtte azonban a fennsík középső részén felkerestük a nem igazán számon tartott, második legmagasabb magaslatot, a Dreimarksteint is. Mellette azonban nem is számítottunk rá, de az egyik fő látnivaló - mivel sokszor ködben haladtunk - a sok alpesi zerge volt, amelyek a fennsík lakói, a ködös részeken sokszor csak akkor vettek észre minket, amikor már közvetlen közelükben jártunk.
Az 1070 m magasan fekvő Preiner Gscheid parkolójából indultunk reggel. Alig két km séta után elértük a Waxriegelhaus turistaházat, ahol kellemes bécsi virsli reggelit és teát fogyasztottunk. A hegy teteje felhőbe burkolózott, a további úton a fenyőerdőt felváltó törpefenyveseken át emelkedtünk egyre jobban a sziklafalak és a felhők közelébe. Végül beértünk a fennsíkot ellepő sűrű ködbe, ahonnan igyekeztünk is minél előbb megjárni a Dreimarkstein csúcsot, hogy utána hamar a Predigtstuhl sziklarész mellett a Karl-Ludwig-Haus hegyi házhoz elérjünk, ahol finom palacsintatésztás leves (Frittatensuppe) ebédet fogyasztottuk el. Hát igen, ez az túra eddig elég sok beülős helyről szól, de a bécsi szelet még hátra van.
Indulás a Rax-ra a Preiner Gscheid parkolóból.
A völgyben már felbukkan a felhővel borított masszívum.
A szelíd hegyi réteken alpesi tehenek legelnek nyugodtan.
A Waxriegelhaus-t elhagyva a látvány egyre komorabb.
A fő kőzetalkotó a mészkő a kaptatós úton, még az erdei részen haladva a vékony humusz alatt mindenhol fehérlik.
Itt már törpefenyvesek váltják fel a fenyőerdőt, hátratekintve szép kilátás nyílik a szemközti, alacsonyabb hegyekre.
Előre tekintve lassan elérjük a felhőket.
Egy látványos sziklabércen visszatekintés kelet felé.
A hegygerinc tovább vezet a fennsíkra.
Tőlünk jobbra az 1783 m magas Preiner Wand meredek sziklái tűnnek fel.
Az előző képen lévő füves sziklabérc már távol mögöttünk van.
Kilátás az útról balra a völgyre. A túloldalon lankásabb szerpentinút vezet fel a hegytetőre.
A felhők elkezdenek körbevenni minket kb. 1600 m magasságban.
Az utolsó kilátások egyike a ránk boruló felhőkből.
A szél néha még kifújja előlünk a felhőket, így néha megnyílik a kilátás.
A Preiner Wand még egy rövid időre mutatja magát.
A tőlünk balra fekvő völgy és a felhők kontrasztja.
Érdekes fehér mészkő alakzat útközben.
Az utolsó kilátást nyújtó merész sziklaszirt.
Felértünk a fennsíkra és egyben beértünk a ködbe. A távolban alpesi zerge figyeli a közeledő turistákat.
A másik irányban további zergék pihennek kissé távolabb, nem érzékelték annyira veszélyesnek a közeledésünket, hogy felkeljenek.
A fennsíkon már túl sokat nem kellett gyalogolnunk, hogy elérjük az 1948 m magas Dreimarkstein csúcsot, azonban az idő elég szelesre és nyirkosra váltott. Itt a hegycsúcson az eső is eleredt, így gyorsan indultunk tovább.
Kissé visszafelé gyalogoltunk, majd jobbra fordulva a Predigtstuhl merész szikláinak tetején indultunk tovább sajnos még mindig ködben, azonban néha reményt keltő tisztulások jelentkeztek pár pillanat erejéig.
A ködben felsejlik a Karl-Ludwig-Haus, ahol ebédünket fogyasztottuk el.
Az ebédidőt elnyújtottuk, hiszen a kirándulás nagy részén már túl voltunk és a köd is elég tartósnak tűnt, de megérte várakozni, mert egyszer csak, mire kinéztünk az ablakon a felhőket kisöpörte a szél és a távoli hegyek napsütötte látványa mutatkozott. Egyből szedelőzködtünk hát, hogy a fennsík nyugati része és a főcsúcs felé vegyük az irányt. Persze mire kiértünk a köd újra leszállt, de rövidesen reménykeltő tisztulás kezdődött, a fennsíkon már a nap is kisütött és ha nem is a teljes panoráma, de legalább a keleti és déli hegyek felbukkantak. A hegycsúcs sajnos tartós ködben volt, így az ottani panoráma miatt mindenképp vissza kell jönnünk a Rax-ra.
A hegyről az volt a terv, hogy a lankásabb ösvényen fogunk leereszkedni, nem a drótkötelekkel is biztosított meredekebb ösvényen, hát végül melyik ösvényt sikerült megtalálni? De egyáltalán nem volt vészes lefelé sem. Még sötétedés előtt bőven leértünk a parkolóba és a várva várt finom Wiener Schnitzel vacsorát kellemes napsütésben, a völgyben lévő egyik hangulatos étteremben vettük magunkhoz.
A Karl-Ludwig-Haus mellett fennsíkon lassan kitisztult az idő, de a ködöt sokszor visszafújta a szél.
A fennsíkon egy újabb zerge figyelt.
Csak amikor a felhők eltűnnek rövid időre, akkor látszik, hogy milyen közel van a szakadék és milyen magasan vagyunk.
A fennsíkon egy kápolna található haranggal.
Egy zerge mutatja be akrobata képességét.
A Raxalpe kelet felé néző fenséges sziklái.
Alattunk a Preiner Gscheid parkoló, ahonnan indultunk.
A zerge lentről a fenekét mutatja.
A zerge felbaktat a sziklaoldalban.
Indulunk a fennsík nyugaton lévő legmagasabb hegye felé, amelyet szűnni nem akaró tartós felhő borít.
Kilátás a Rax keleti völgyére.
A Rax keleti sziklái és völgye.
Szépen kisütött a nap, pillanatok alatt teljesen megváltoztatja a látvány hangulatát.
A fennsík lassan emelkedő nyugati gerincén végre napsütésben haladhatunk, Visszatekintve a Fischbacher Alpen és a Wechsel hegyei.
Hegyek a Rax fennsíkról kb. 1900 m magasságban kelet felé. Balra a Großer Otter majd a Sonnwendstein alacsonyabb hegyei, középen a Hochwechsel.
A Rax csúcsára haladva a sűrű ködben megint későn észlelt minket egy nagy zergecsorda és kissé fáziskésésben távoztak.
A zergecsorda még mindig nem döntött a sietős távozásról.
A Heukuppe alatt a köves ösvényt még a havas időben praktikus oszlopok is segítik.
A Rax 2007 m magas csúcsát jelző emlékmű.
A Heukuppe csúcsról sajnos most semmi kilátásban nem volt részünk, remélem majd sikerül hamarosan egy olyan bejegyzésről is írnom, ahol napos körpanorámát tudok bemutatni innen.
Ereszkedés közben hamar oszlani kezdenek a felhők.
Egy másik ösvényen a Karl-Ludwig-Haus melletti fennsíkra fogunk visszaérni.
A nap ismét kitakarította a fennsíkot egy szép fotó erejéig.
A fennsík mögötti részről értünk le a Karl-Ludwig-Haus-hoz. A hegyi ház alatt közvetlenül a hegy keleti völgye nyílik.
Kilátás a kápolna felé, háttérben a Großer Otter és Sonnvendstein hegyekkel.
Ismét egy zerge hátulnézetből.
A hegyi kápolna valamint az elbaktató zerge.
A kápolna felől kilátás a Karl-Ludwig-Haus felé.
Kilátás a Rax fennsíkról a szélerőművekkel borított Pretul és Amundsenhöhe (1666 m) hegyekre.
Balra a távolban a Hochwechsel (1743 m), míg középen a Stuhleck (1782 m) lankás hegyei.
A nap erősebben kisütött, kilátás a Rax fennsík délnyugati részéről a Preiner Wand-ra.
Erdőkkel borított alacsonyabb hegyek: balra a Großer Otter (1358 m), középen a Sonnvendstein (1523 m).
A Fischbacher Alpen zászlós hegye az 1782 m magas, füves rétekkel borított Stuhleck.
Egy nagylátószögű panoráma a Rax-ről kelet felé.
Ereszkedéskor visszanézve egy meredekebb szakaszon a köveken lévő turistajelzésekre.
