Szombat estére havazást jósoltak, így vasárnap vonattal könnyen megközelíthető célként adta magát a Cuha-völgy, ahova a sok turista miatt főszezonban amúgy sem nagyon mennénk.
Reggelre valóban -8 fok volt és 5-6 cm hó hullott Veszprémben, ez a Bakonyban 10 cm fölé duzzadt. A reggeli vonattal tehát felzötykölődtünk Vinye megállóhelyig, ahonnan a terv szerint Zircig a Cuha-völgy mentén haladva próbáltunk feljutni, egyben tesztelve a bakancsok vízállóságát és a téli túrák viszontagságait.
Fél tízkor értünk fel Vinyére, ahol a havazás továbbra sem csökkent. Legalább négy rétegbe felöltözve a hideget azonban egyáltalán nem éreztük a túra folyamán, pedig -4 foknál nem volt melegebb. Meglepően tapasztaltuk, hogy a havas, csúszós viszonyok ellenére a parkoló majdnem tele volt. Hiába, az utóbbi év tapasztalata, hogy a kocsival 2-3 km sugarú körben megközelíthető látnivalók vonzzák az autós kirándulók tömegeit. Az emberek nagy része valami büfé előtt állt sorba ott helyben, később már alig találkoztunk emberekkel.
Mi egyből elindultunk a piros jelzésen, ami egy kis kunkort tett meg a Cuha völgyében egy még ki nem járt szakaszon. A csúszós kövek mentén rendesen megküzdöttünk ezen az első 500 méteren, míg kiértünk az elágazópontra, ahova a vasút felől egy műúton le lehetett volna vágni és az emberek nagy része is arról jött.
Vinye mh. behavazva. Az indulásunk helyszíne.
A megálló mellett egy nagyon szép, 450-500 éves tölgyfa van lekerítve, táblával jelölve.
A vinyei telepet elhagyva leereszkedés a Cuha völgyébe.
Leérve a Cuha érintetlen völgye fogadott minket.
A jeges, kitaposatlan ösvényen meg kellett szenvedni az első szakaszon, de a táj mindenért kárpótolt.
Az első elágazópontnál visszaértünk a Cuha-völgy "standard", turisták által látogatott fő szakaszára, amelyik végig ki van építve és jellegzetessége, hogy több helyen gázlón kell átkelni a kövek között folyó sekély patakon. A szakasz szépségét még az adja, hogy itt kanyarog a 11-es számú, Győr-Veszprém vasútvonal, amelynek ez a bakonyi szakasza védett ipari emlék. Két viadukt és két alagút található ezen a szakaszon. A kirándulók általában Porva-Csesznek megállóhelyig járják a szakaszt, utána már elvétve találkozhatunk turistákkal Zircig még főszezonban is.
Nagy mészkő- és dolomitsziklák között halad a völgyben a széles turistaút.
A Cuha-völgy izgalmát a gázlók adják. Itt visszatekintés az első gázlótól a patakra.
Látszatra nem tűnik vészesnek, de sikerült majdnem belecsúszni a friss vízbe...
Alig 1 km-el később az első pihenőhely és az első erősítő pálinka ideje. A szemből pont velünk egyszerre érkező társaság készlete inkább a vörösbor volt.
Hamarosan elértünk a Gubányi Károly viadukthoz, mögötte az alagút.
A viadukt tetejéről az alagút.
Látványos sziklaalakzat a völgyben.
A fehérbe öltözött Cuha-völgy, háttérben a vasútvonal műtárgya.
A második, délebben lévő alagút. A havazás még mindig nem csillapodott.
Ismét egy aránylag könnyebb gázló.
És egy kicsit nehezebb gázló.
Észre sem vettük a porvai leágazót a sűrű havazásban, így észrevétlenül haladtunk tovább Zirc felé immáron szinte érintetlen, havas tájban. Szerencsére két, frissebb lábnyom volt előttünk, így egy darabig még könnyű dolgunk volt.
10 cm-es friss hóban az erdei út.
Egy darabig a pataktól távolabb, szép egyenes erdei szakaszon haladtunk.
Hamarosan jobbról ismét becsatlakozott a Cuha-patak.
Hosszabb egyenes erdei úton nem volt gond a haladással, hamarosan jobbról megint a Cuha-völgyébe értünk be, itt a lábnyomok elváltak, így pár km-en át a szűz hóban kellett haladni. Ez a gázlóknál az átkelést még izgalmasabbá tette, mindegyikünknek sikerült egyszer legalább becsusszanni valahol, viszont az érintetlen, festői környezet mindenért kárpótolt.
Ismét átkelés a Cuhán még kitaposott lábnyom segítségével.
A patak különösen szép szakasza következett.
Átkelés egy hídon.
Tovább a piros jelzésen a több mint 10 cm-s hóban.
Ismét kicsit távolabb a pataktól.
Egy szép cserjés részen is át kellett haladni.
Haladás egy tisztáson, törni kellett az utat előre a hóban.
Előre a tisztáson át újra az erdőbe.
Végül még egy gyönyörű szakaszon a Cuha-patak mellett.
Mini vízesések télen a Cuha-patakon.
A km-ek elég lassan teltek, de végül kiértünk Kardosrétre, ahol a zirci apátság tonyai és a város látképe fogadott minket. Mivel sajnos az egyik társunk térde útközben beállt, és a hóban amúgy is elég lassan haladtunk, így itt Kardosréten be is fejeztük a túrát, ami a zirci vasútállomásig tartott volna.
A hó elállt és végül a nap is kisütött egy rövid ideig.
Ez már Kardosrétnél a Szesztra-hegy.
A túra végén kilátás Zircre, előtérben szánkózó gyerekek.
Távolban a zirci ciszterci apátság.
A mai nap a kisebb megpróbáltatások ellenére sikeres volt, a tapasztalatokat megszereztük: a bakancsok mindenkinél átáztak; megvan, hogy milyen sebességgel tudunk hóban haladni hótalp nélkül és bot nélkül (mert persze otthon felejtettük a botokat). Végül kb. 12,5 km-es túra lett enyhe emelkedéssel.
