A mátrai túra másnapján a Vértes volt ismét az úticél. A köd változatlanul kitartott és elterült az 500 m alatti területeken. Reggel Csókakőre még sűrű ködben érkeztünk, de a remény megvolt, hogy talán feloszlik a nap folyamán.
Túra időpontja: 2021. február 21.
Túra hossza: ~ 13 km
Legmagasabb pont: Csóka-hegy (479 m)
Csókakő faluelrendezése ismét lehetőséget adott, hogy a kedvenc kiindulási helyemről a falu templomától induljon a túra. Sűrű, tejfölös köd volt jellemző, amely egyre sűrűbb lett. Sajnos a csókakői várhoz nincs szerencsém, mivel a tavalyi próbálkozás során is sűrű köd fogadott minket, így nem tudtam ellenőrizni a várportás - számomra kétséges - állítását, hogy a Tihanyi-félszigetig is ellátni a várból.
A vár előtt még erdélyi sajtos kürtöskaláccsal alapoztunk a vár alatti térszerűségen, majd az erdőbe beérve felkapaszkodtunk a vár mészkő (vagy dolomit) sziklájára. A vár jelenleg ingyenesen látogatható és a nagy kőrakásokból ítélve most is felújítás alatt áll. Sajnos a nagy köd miatt, a várról nem lehetett túl jó képeket készíteni és a kilátást sem lehetett megcsodálni, így a könnyű szendvics-ebéd után hamar indultunk is tovább.
Sejtelemesen felbukkan a csókakői vár sziluettje a ködben.
A falu után hamar beérünk az erdős völgybe, ahol kiépített lépcsőn lehet felkapaszkodni a várhoz.
Rövid, de meredek szakasz szép mohás gyökerekkel.
A csókakői vár bejárata.
A csókakői vár a felső várrész felé tekintve.
A kőkupacok arról tanúskodnak, hogy most is zajlik a falazás és renoválás.
A csókakői vár állandó lakói a macskák, akik élvezik és szívesen fogadják a látogatók simogatását és ételét.
Brindisi Szent Lőrinc OFMCap egyháztanító szerzetespap Padre Pio-ról mintázott szobra a felső vár feljárójánál, aki az 1601-es csókakői csata idején tartózkodott a várban és csodákkal karöltve bátorította a magyar katonákat.
Kilátás a vár legtetejéről a várkútra.
Kilátás a vár tetejéről a Csóka-hegy felé.
A csókakői vár legfelső része.
A várat követően visszaereszkedtünk a völgybe és folytattuk az utunkat a Csóka-hegy felé. A Vértes nyugati oldalán haladó piros L ösvényen haladtunk a fennsík északi részéig. Az ösvény mentén több helyen szép kilátás és füves, mészköves tisztások fogadtak volna minket, de a köd ugyan oszladozni kezdett, de kilátást még nem biztosított. A Vértes északi részén éleskanyarban ráfordultunk dél irányában a Csóka-hegyhez vezető földútra és rövidesen elértük a Csóka-hegy 479 m magasságában található geodéziai tornyot. A köd ismét leszállt, így legalább nem voltunk mérgesek amiatt, hogy a geodéziai torony le volt lakatolva, tehát jó idő esetén se láthattuk volna innen a kilátást. A hely egyébként teljesen jellegtelen, nem csoda, hogy a turistautak is elkerülik. A Csóka-hegy Fejér megye legmagasabb pontja holtversenyben a Bakonyban található Köves-dombbal, de mivel mindenféle tornyok és rádióantennák találhatóak itt, ezért elmondatjuk, hogy jártunk Fejér megye legmagasabb pontján.
A Vértes nyugati peremén található meredek, füves rét.
A 479 m magas Csóka-hegy a geodéziai mérőtoronnyal.
A Csóka-hegyen lévő fennsíkon lévő másik antenna.
A Csóka-hegy után a Vértes fennsíkján dél felé ereszkedtünk Csókakő alá, hogy egy teljes körtúrában érjünk vissza a faluba. Egy darabig egyre durvább sárdagonyában haladtunk, végén már egészen megszoktuk a 20 cm-s sárban baktatást, majd a kék háromszög jelzést elérve barátságosabb ösvényre jutottunk és még a nap is kisütött. Hamarosan elértük a Csókakőtől délre lévő sziklákat, ahol már kis napfürdőt is tudtunk venni a sziklás, gyepes réten.
Haladás a Vértes fennsíkján óriási sárban és ködben.
Csókakőtől délre lévő sziklás gyep, ahol már a nap is kisütött.
Meredek, sziklás gyep a Vértes nyugati oldalán.
A köd lassan oszlik, háttérben a Csóka-hegy tömbje.
Kis pihenő után immár napsütésben ereszkedtünk le a csókakői szőlők között és dél irányából visszatértünk a faluba.
Visszatekintés a Vértesre a csókakői szőlőktől.
A Csóka-hegy látványos tömbje jobbra a csókakői várral.
A csókakői vár a falu déli részéről.
A délutáni napsütésre tekintettel a mai túra is sikeresnek mondható. Mivel a Csóka-hegyről napsütésben sem lett volna kilátásunk, így a mostani ködben pláne nem ért minket kár.
